Narumi Ayumu a bátyja árnyékában élt egészen addig, amíg a bátyja el nem tünt nyomtalanul. Az egyetlen dolog, amit tudnak róla, hogy az eltűnésének köze van a Végzet Gyermekeihez.
A történet elején megismerhetjük Ayumut, és megtudjuk, hogy az idősebb Narumi hátrahagyott feleségével él (magyarán a nénikéjével), Madokával, aztán bekerül a képbe egy lány Ayumu iskálájának újságírója, aki mindenbe belekotnyeleskedik, és ennek köszönhetően kerül közel Ayumuhoz, és segít neki a későbbiekben.
Ayumunak rá kell jönnie, ha meg akarja találnia bátyját, akkor a Végzet Gyermekein keresztül vezet az út, sőt segítenie is kell nekik. És hogyan is? A Narumi család nem egy hülye népség, sőt fantasztikus logikával vannak megáldva, ami nem hátrány, ha az embert állandóan próbára teszik.
És akkor még arról nem is volt szó, hogy a Végzet Gyermekei olyan infót kaptak, hogy Ayumu a kulcs a szabadulásukhoz. Ebben a dologban vannak akik hisznek és vannak akik egyenesen elutasítják, de Ayumu kiállja a próbákat, egyre inkább bebizonyosul, hogy ugyan az a vér csörgedezik az ifjabb Narumi ereiben is.
Azt hiszem ez egy kicsit zavaros, de ha még azt is leírom, hogy a Végzet Gyermekeinek sok gyilkosság szárad a lelkükön, és az idősebb Narumi egy nyomozó volt, talán így már egy kicsit érthetőbb.

Összességébem egy remek anime. Ha valaki szeret izgulni és szereti a jó kis eszmefuttatásokat, és a jelentős fordulatokat, annak egy jó kis darab. Az anime a karakterek szempontjából is megállja a helyét, mind egyéniségben, mind karakter design-ban. Érdekes, hogy fejlődik az optimizmus hiányos Ayumu, de a Végzet Gyermekeinek fejlődése is figyelemreméltő. Az opening sztem egy kicsit becsapós, valahogy nem az a hangulat jön le belőle, amilyen az anime, de az ending, az nagyon ott van. Az aláfestő zenék is mindig jól fokozzák a hangulatot. Az anime egyetlen hibája sztem a vége, hogy elég sok elvarratlan szál marad...