Yusuke m�r napok �ta azon gondolkozott, mit v�s�roljon a bar�tn�j�nek, Keik�nak kar�csonyra. Arra gondolt, hogy esetleg elviszi �t a kedvenc cukr�szd�j�ba, ahol kellemesen elbesz�lgethetnek �s elt�lthetik az id�t. �m a fi� nem volt biztos benne, hogy ez lenne a megfelel� aj�nd�k, ez�rt �gy d�nt�tt, megk�rdezi a bar�tait, �k mit javasolnak. �gy h�t Szenteste el�tt �t nappal elhat�rozta, hogy elmegy �s megk�rdezi Kuwabar�t.

• Norm�lis vagy, Urameshi? – h�borgott Kuwabara. Cukr�szd�ba akarod vinni? Fel akarod h�zlalni a csajt? Gondolhattam volna, hogy enn�l t�bb nem telik ki t�led.

• H�t j�, ha annyira tudod, akkor te mit aj�nd�kozn�l neki?

• Ez egy�rtelm�! Vegy�l neki valami hasznosat. Gondold �t, mire lehetne sz�ks�ge!

• H�t nem is tudom. A m�ltkor elment�nk egy kirakat el�tt �s nagyon tetszett neki egy kark�t�. Szerinted annak �r�lne?

• H�t persze, biztosan.

• J�, akkor elmegyek �s megveszem.

�gy h�t Yusuke elszaladt a boltba �s megv�s�rolta a kark�t�t Keik�nak, amelyet azt�n z�ld sz�n� pap�rba csomagolt. Azonban a bar�tja ezt is kifog�solta.

• Ki l�tott ilyen sz�n� z�ld csomagol�t? Csomagold ink�bb feh�rbe!

• J�, rendben, ha szerinted az jobb – hagyta r� Yusuke.

�gy h�t Yusuke feh�r csomagol�ba bugyol�lta a kark�t�t a doboz�val egy�tt. Hogy biztos legyen a dolg�ban, m�snap elment Koenm�hoz.

• Szia, Koenma.

• Szia, Yusuke. Nah�t, ezt nekem hoztad? – mutatott az aj�nd�kra.

• Nem eg�szen. Keik�nak vettem kar�csonyra, csak v�lem�nyt k�rn�k, hogy milyen?

• H�t a csomagol�s borzalmas, ez a feh�r sz�n…

• Mi van vele?

• Semmi, csak olyan furcsa. Ha �n a helyedben lenn�k, r�zsasz�n pap�rba csomagoln�m. Az sokkal szebb �s l�nyosabb is.

Yusuke megfogadta a tan�csot, �s ism�t kicser�lte a csomagol�st. �gy �rezte, j�l d�nt�tt, eg�szen addig, am�g nem tal�lkozott Botannal.

• Te valami divatbab�nak n�zed Keik�t, hogy ilyen cukir�zsasz�n pap�rt haszn�lsz? Meg se fogja �gy n�zni, mit vett�l neki, ez biztos. Hiszen a k�k a kedvenc sz�ne!

• T�nyleg? Ezt nem tudtam.

• Pedig az, ebben biztos lehetsz.

�gy h�t az aj�nd�k csomagol�sa ism�t v�ltozott, b�r Yusuk�nek m�s kezdett nagyon elege lenni. Kar�csony el�tt k�t nappal tal�lkozott Kuram�val, akinek szint�n megk�rdezte a v�lem�ny�t.

• H�t igen, a k�k sz�p sz�n, de ha �n a helyedben lenn�k, ink�bb bord� csomagol�pap�rt haszn�ln�k. A l�nyok im�dj�k a pirosat, mert az a szerelem jele.

• H�t igen, ez igaz, erre nem is gondoltam.

Amint haza�rt, leszedte az aj�nd�kr�l a k�k pap�rt, majd keresett egy bord� csomagol�t.

• Biztos hogy j� ez �gy? – bizonytalanodott el. – Mi van, ha m�gis a k�k tetszene neki jobban? Vagy a feh�r?

A nagy dilemma k�zepette hirtelen megjelent az ablakban Hiei.

• A fr�szt hoztad r�m! – m�rgel�d�tt Yusuke. – Nem l�tod, hogy �ppen dolgom van? Azt n�zem, milyen csomagol�pap�rba csomagoljam Keik� aj�nd�k�t, de nem tudok v�lasztani.

• Egyszer� a dolog, ne csomagold be – aj�nlotta Hiei saj�tos st�lusban.

• Hogy n�z az �gy ki? Musz�j becsomagolnom!

• Ha nem tudsz d�nteni, v�lassz olyan csomagol�t, amelyik nem egysz�n�, hanem sz�nes. Sz�val akkor mindegyik sz�n benne lesz, ami tetszik.

Yusuke megfogadta a tan�csot, de m�snap nagyon izgult, amikor �tadta a meglepet�st a bar�tn�j�nek. �ppen a kar�csonyfa mellett �lltak, amikor �tny�jtotta az aj�nd�kot.

• Nah�t, Yusuke, mi van benne?

• ��� – kezde Yusuke, akinek hirtelen esz�be sem jutott, mit is vett.

• Ugye nem baj, ha nem sz�pen bontom ki? – k�rdezte Keik�, majd egy hanyag mozdulattal let�pte a csomagol�st, �s �sszegy�rve a f�ldre dobta. – Nah�t, egy kark�t�, im�dlak, Yusuke! – ujjongott a l�ny �s megcs�kolta Urameshit.

• Sz�val nem baj, hogy ilyen pap�rba volt csomagolva?

• Mi�rt lenne baj? Saj�t magadhoz k�pest el�g rendesen be tudtad csomagolni. �ltal�ban mindig kidobom a csomagol�st, hiszen az a fontos, ami benne van.

• H�t azt hiszem, akkor egy kicsit t�lreag�ltam a helyzetet.

• Milyen helyzetet?

• �, semmi, csak magamban besz�lek – mondta Yusuke. – Azt hiszem, ezent�l nem hallgatok m�sokra. – T�nyleg, van kedved elj�nni velem cukr�szd�ba? Tudok egyet, ami ilyenkor is nyitva van.

• Akkor menj�nk – mosolygott Keik�, �s egym�sba karolva kil�ptek az udvarra, majd a h�es�sben elindultak a cukr�szda fel�.

V�ge