Ayami……csak egy n�v a sok k�z�l. Egy n�v mely olykor sokat jelentett…..az �letemet.

Kira….egy �jabb n�v, melynek visel�j��rt az �letemet adtam volna. De nem tehettem, nem volt r� lehet�s�gem. Ha visszaforgathatn�m az id� kerek�t…..Ha megtehetn�m, visszarep�ln�k a boldog �vek v�g�ig. �m akkor d�ntenem kellet s �n rossz d�nt�st hoztam.

Yusuke oldal�ra, a j� oldalra kellett volna �llnom. De nem tettem….Az ir�ntuk �rzett m�rhetetlen gy�l�letem let�r�tett a helyes �tr�l. S a S�t�ts�g szolg�lat�ba �lltam s v�rtam. V�rtam arra a percre, amikor szembe �llhatok Yusuk�val �s meg�lhetem. Ha �jra tal�lkozn�k Kuram�val nem tudom mit mondana. Hiszen mindig mellettem �llt b�rmi is t�rt�nt �s most �gy h�l�lom meg? H�tba t�madom. De nem �rdekelt. A bossz� vez�relt.

A gonosz oldalon sok mindent �t�ltem. Raboltunk, fosztogattunk, gyilkoltuk az embereket �s a d�monokat. Nem sz�m�tott, hogy v�dtelen ember, vagy sebes�lt sz�rny. De lehetett ak�r gyerek vagy �reg, mi hidegv�rrel legyilkoltuk. S mind a gonoszs�g �ldozata lett.

Egyszer t�rbe csaltunk egy csapat detekt�vet, hogy azt�n megk�nozzuk �s meg�lj�k �ket. Egyik �jszaka �rk�d�s alatt megakadt a szemem egy reszket� pokr�con. K�zelebb mentem �s egy fiatal detekt�vn� volt ott. L�tszott rajta, hogy a csontj�ig hatolt a hideg. Nem tudom mi volt velem, de ahelyett, hogy meg�ltem volna vagy otthagytam volna r�ter�tettem a kab�tomat. Ekkor r�m emelte e tekintet�t. Azok a k�k szemek, soha nem felejtem el �ket. Ahogy n�ztem a szemeit l�ttam benn�k a f�lelmet. Olyan �that� tekintettel n�zett r�m. �r�knak t�n� m�sodperceken kereszt�l n�zt�nk egym�s szem�be.

- Mi�rt?- k�rdeztem.

- Mit mi�rt?- k�rdezte az a f�tyolos hang, melyet a mai napig gyakran hallok…..

- Mi�rt akarsz meghalni? Olyan fiatal vagy m�g. El�tted m�g az �let. Hiszen tudod, hogy rem�nytelen�l k�zdenek. A Gonoszt senki nem tudja legy�zni, s az ellens�gei �gyis meghalnak, miut�n elvesztik a csat�t.

- M�g nem nyertek �s nem is fognak. Ahogy az ap�m �n sem fogom feladni a harcot. SOHA! Meg fogok sz�kni innen egyszer �s akkor majd tal�lkozunk a harcmez�n szemt�l-szembe.

Harciass�ga l�tt�n elmosolyodtam. Bolond…..nem tudja, hogy �gysem gy�zhetnek. A szem�be n�ztem, s a t�z, ami benne �gett m�g szebb� var�zsolta. � volt a legszebb n�, akit valaha l�ttam. Ekkor hajnalodni kezdett ez�rt ott hagytam, hagyj pihenjen.

Ahogy visszagondolok….Milyen igaza volt…Val�ban tal�lkoztunk a harcmez�n, de nem �gy, ahogy gondolta…..

Eg�sz nap � j�rt a fejemben. A k�k szemei, a harciass�ga…..�jszaka megint megl�togattam. Vittem neki �lelmet �s vizet. Mivel t�bb napja nem evett, gyorsan elt�ntetett mindent.

- K�sz�n�m.- mondta.- De mi�rt t�r�dik ennyit velem?

- Tal�n m�r az is baj, ha seg�teni akarok?

- Nem, az nem baj. De te…..te….

- Az vagyok.- fejeztem be ink�bb gyorsan a mondat�t.- Nagy k�r, hogy nem a mi oldalunkon �ll. Nagyon j� harcos lenne mag�b�l.

- Ne is �lmodjon r�la! Te…te….- azzal elfordult t�lem �s �gy tett, mint, aki alszik.

Lassan visszamentem a s�tramba, de m�g sok�ig nem j�tt �lom a szememre. Reggel megk�rdeztem az egyik t�rsamat, hogy mikor indulunk �s, hogy mikor v�gezz�k ki a foglyokat. Nem tudott v�laszolni, mert a Gonosz m�g nem adott parancsot.

Ett�l kezdve minden nap elmentem hozz�. Egyre t�bbet besz�lt�nk, volt amikor meg is nevettettem. Var�zslatos volt a mosolya. A b�cs� napja napr�l-napra f�jdalmasabb� v�lt, de meg�g�rtem neki, hogy m�snap is elj�v�k, ett�l kicsit der�ltebb volt.

Egyik este, amikor mentem volna, megfogta a kezem �s meg�lelt. Nem b�rtam tov�bb �s megcs�koltam…..� nem ellenkezett �s tov�bb �lelt. Azt a pillanatot sosem felejtem el….Perceken kereszt�l �lltunk �gy. M�r �bredeztek a t�bbiek, ez�rt mennem kellett.

Mikor h�tat ford�tottam l�ttam, hogy r�m mosolyog……Akkor nagyon boldog voltam…..nagyon…..

Reggeli k�zben ez a boldogs�g szertefoszlott. Megtudtam, hogy m�snap d�lel�tt kiv�gzik a foglyokat. Tennem kellett valamit. Meg kellett mentenem. �jszaka kor�bban mentem. Elmondtam neki a rossz h�rt, behunyta a szemeit. L�ttam rajta, hogy nagyon f�l a hal�lt�l. Odamentem hozz� �s meg�leltem.

- Ne f�lj! Nem fogsz meghalni. Seg�tek.

- Tess�k?- k�rdezte �s eltolt mag�t�l.

- J�l hallottad, seg�tek.

- De..de…az lehetetlen. Bajba ker�lsz miattam! Nem �r meg annyit ez az eg�sz!

- Dehogynem! Te mindent meg�rsz nekem! De siet�nk kell!- mondtam, k�zben kinyitottam a zs�kot, amit hoztam.- Vedd fel ezeket.

A fekete ruh�kra mutattam.

- Az egyetlen kij�rat a nagykapu. Ott ”csak” egy �r �ll, a bar�tom. Am�g �n elvonom a figyelm�t, te addig kiosonsz, amilyen halkan �s gyorsan tudsz.

L�ttam rajta, hogy nagyon f�l.

- B�zom benned! Tudom, hogy siker�lni fog. -b�ztattam.

T�z perc m�lva a kapun�l voltam. A bar�tom �beren �rk�d�tt. Minden neszre odafigyelt, ez�rt j� el�re k�sz�n�m kellett, ha nem akartam, hogy lev�gja a fejem.

Elkezdt�nk besz�lgetni. Pr�b�ltam �gy �llni, hogy neki h�ttal keljen �llnia a kapunak. Annyira belej�tt a besz�lget�sbe, hogy �szre sem vette, hogy mi t�rt�nik k�r�l�tte. � minden gond n�lk�l kijutott a kapunk. M�g egyszer h�tra fordult �s k�ld�tt egy cs�kot, majd elt�nt az �jszak�ban.

M�snap reggel, s�t m�g d�lben sem t�nt fel senkinek, hogy hi�nyzik egy fogoly. Borzalmas volt a kiv�gz�s. Ahogy n�ztem, hogy halnak meg, arra gondoltam, hogy csak a csal�djukat akart�k megv�deni…..Kezdtem r�j�nni, hogy nem itt van a helyem….Nem a j� oldalon �llok.

A m�sz�rl�s ut�n indultunk haza. Estefel� �rt�k el az erd�t, amin �tjutva haza�r�nk. Elv�ltam a t�rsaimt�l �s egyed�l indultam haza. Egyre s�t�tebb lett az erd�.

Csend volt….T�l nagy csend. Hirtelen r�m ugrott valami �s led�nt�tt a f�ldre. Ny�ltam a kardom�rt, amikor…..

- Ne! �n vagyok az!

Azonnal felismertem a hangj�t. � volt az. El�sz�r nem mondtam neki semmit, hanem szenved�lyesen megcs�koltam.

- Honnan tudtad, hogy erre j�v�k?- k�rdeztem egy kis id� m�lva.

- K�vettelek. Szerettem volna besz�lni veled. Szeretn�m megk�sz�nni azt, amit �rtem tett�l. Megmentetted az �letemet. Hogy tudn�m megh�l�lni?

- Nem kell megh�l�lnod. �n tartozom k�sz�nettel. Neked! R�d�bbentett�l, hogy ki is vagyok val�j�ban. Az �n helyem nem itt van, hanem ott, ahol te vagy.

Tov�bb besz�lgett�nk, m�g el�rt�k a h�zamat.

- Most m�r tudom, hogy hol laksz! Meg foglak keresni, hamarosan. Isten veled!- elindult, �m �tk�zben m�g egyszer meg�llt �s megfordult.- V�rjunk csak! Nem is tudom, hogy h�vnak?!

- Hiei. �r�l�k, hogy megismerhetlek!

- �n is. Az �n nevem Ayami Minamino.

Ayami csod�latos n�v. Olyannyira annak tartottam, hogy nem is figyeltem a vezet�knev�re. Csak k�s�bb jutott eszembe, mikor v�gig gondoltam a t�rt�nteket. Minamino…nem…az nem lehet…Biztos nem is olyan ritka ez a n�v. Biztos minden m�sodik embert �gy h�vnak…..Igen!....Eg�szen biztos!

Szinte minden nap tal�lkoztunk, de sosem ker�lt sz�ba a csal�dja.

Egyre jobban szerett�k egym�st. Szinte �lni se tudtunk a m�sik n�lk�l. Ezzel szembe egyre nehezebben viseltem a S�t�t oldal k�vetelm�nyeit, de musz�j volt kib�rnom.

Musz�j volt gyilkolnom �s rabolnom, hogy a Gonosz ne fogjon gyan�t. Nem akartam vesz�lybe sodorni Ayamit.

Egy nap elk�vetkezett a pillanat, amit�l mindig is f�ltem. Ayami be akart mutatni a csal�dj�nak. Most kider�l, hogy Kurama-e Ayami �desapja, mert, ha igen…..Elvesz�tem �t �r�kre….

A nappaliban v�rtunk r�. Azok a percek �r�knak t�ntek. Az ajt� egyszer csak felt�rult �s bel�pet rajta……Shuichi Minamino…m�s n�ven Youko Kurama. A z�ld szemeit r�gt�n r�m szegezte.

- Ayami k�rlek hagyj magamra Hiei-el. Azt hiszem van, amir�l besz�ln�nk kell!

Ayamin l�tszott, hogy nem �rti, hogy honnan ismerj�k egym�st, de az�rt kiment a szob�b�l. Elj�tt h�t a pillanat…..Szemt�l-szembe �lltam egy r�gi bar�ttal….

- K�sz�n�m, hogy megmentetted a l�nyomat.- kezdte.

- Nem kell megk�sz�nn�d. Szeretem a l�nyodat �s mindent megtenn�k �rte!

T�bb �r�n kereszt�l besz�lgett�nk. Elmondtam neki mindent. Hogy mit, mi�rt tettem �s k�rtem, hogy bocs�sson meg, hogy aznap rossz d�nt�st hoztam. � csak elmosolyodott �s csak ennyit mondott:

- �r�l�k, hogy a l�nyom mellett tal�ltad meg a boldogs�got!

Nem kellett gy�zk�dn�m. B�zott bennem…..ahogy r�gen is. Att�l kezdve titokban a j� oldalon �lltam.

N�h�ny h�nap m�lva a h�zunkat rendezt�k be Ayamival. Egyik nap komoly arccal fordult oda hozz�m. Azt mondta, hogy fontos dolgokr�l kell besz�ln�nk…..

- Mi a baj?- k�rdeztem.

- Azt hiszem �j szob�t kell �p�ten�nk a h�zhoz.- mondta, k�zben a has�ra tette a kez�t.- Ekkora hely nem lesz el�g h�rmunknak!

Nem akartam hinni a f�lemnek. �n? Apa leszek? � csak mosolygott r�m �s meg�lelt.

Olyan boldog voltam, mint m�g soha…..

Kilenc h�nap m�lva megsz�letett a l�nyunk: Kira. �gy �lt�nk, mint egy boldog igazi csal�d….de nem �gy, mint egy norm�lis. Ayami nagyon agg�dott �rtem.

Ha a Gonosz megtudja, hogy el�rultam……Ki tudja, hogy mit tesz az�rt, hogy megbosszulja? �n csak �ket f�ltettem…..a CSAL�DOMAT!

Egyre kevesebbszer mentem el a gy�l�sekre �s t�bb id�t t�lt�ttem a csal�dommal. Ott voltam, amikor Kira el�sz�r j�rt, amikor el�sz�r mondta ki a szavait.

Szeret� feles�gem volt �s egy csod�latos kisl�nyunk. A l�nyom….ha valaki �vekkel ezel�tt azt mondja nekem, hogy l�nyom lesz, biztosan kinevettem volna.

B�r a gonosz oldalon mindenki tudta, hogy van csal�dom, senki nem gondolta, hogy az egyik legnagyobb ellens�g�k l�ny�val vagyok egy�tt. �m a Gonosznak felt�nt, hogy nem vagyok olyan, mint r�gen. Egyik nap, mikor hazafel� mentem, �reztem, hogy k�vet valaki…..

Tudtam, hogy nem lenne tan�csos hazamenni, ez�rt elindultam a m�sik ir�nyba. El�g sok�ig k�sz�ltam ide-oda, ahhoz, hogy a k�vet�m feladja….

Haza�rve nem mondtam el semmit Ayaminak nem akartam, hogy agg�djon. De, ha akkor elmondom, akkor tal�n m�shogy alakultak volna a dolgok.

Egyszer t�bbsz�r ker�ltem a lebuk�s sz�l�re. Mindig csak egy hajsz�l v�lasztott el t�le. Viszont egyik nap nem voltam el�g �vatos. Majdnem az ajt�nk el�tt �lltam, amikor r�j�ttem, hogy k�vetnek. Meg�lltam, nem tudtam mit csin�lni. Hirtelen megfordultam �s elindultam az ellenkez� ir�nyba, de m�r k�s� volt….Egy �jabb hiba. Mostm�r tudt�k, hogy hol lakom.

Hazasiettem, s mondtam neki, hogy senkit ne engedjen be m�g az ismer�s�ket se. Egy jelsz�ban �llapodtunk meg. �s Kuram�hoz siettem, s mondtam, hogy biztons�gba kell �ket helyezn�nk. Ha ideges voltam, mindig a jegygy�r�met forgattam, de most nem volt n�la….v�rjunk csak!...Kezet r�ztam a Gonosszal a gy�l�s v�g�n……Biztosan akkor hagy….Most kaptam �szbe! Ha ezt valaki megmutatja Ayaminak az �n nevemben. Rohantunk vissza Kuram�val a h�zba….de m�r k�s�n…..

Az ajt�t nyitva tal�ltuk. Felk�sz�lt�nk a legrosszabbra….de senkit nem tal�ltunk a h�zban. Ellenben a gy�r�m ott volt. Ahogy hozz��rtem el�jultam. Mikor fel�bredtem egy teremben �lltam a falhoz l�ncolva.

Ekkor valaki odal�pett hozz�m: maga a Gonosz.

- J� reggelt Hiei! Azt hittem te sosem �rulsz el. Azt hitted, hogy sosem der�l ki? T�vedt�l…Most pedig mes�lj! Mit �rult�l el Yusuk��knek?

Nem v�laszoltam, csak n�ztem a semmibe. Ha a l�ncok nem tartanak, akkor biztos a f�ld�n fek�dn�k….tehetetlen�l.

- H�t rendben. Ha nem akarsz besz�lgetni, akkor mutatok valamit, amit�l biztos �szhez t�rsz.

Amint ezt kimondta n�h�ny d�mon el�r�ngatta Ayamit �s a l�nyomat.

- NE! �ket ne b�ntsd! Engem �lj meg helyett�k!

- Nocsak! Hiei….a h�res b�rgyilkos k�pes lenne fel�ldozni az �let�t EZEK�RT?

Ayamira n�ztem. L�ttam a szemeiben a f�lelmet. Kira ott volt a karjaiban. A l�nyom csod�lkozva n�zett k�rbe: ki ez a sok ember? �s mi�rt vagyok a falhoz l�ncolva?

- L�ssuk- sz�lalt meg a Gonosz.- mennyire b�rj�k a f�jdalmat.

Erre n�h�ny d�mon elindult fel�j�k �s k�nozni kezdte �ket. Megpr�b�ltam kit�pni a l�ncokat a falb�l, de valami var�zslat �lhetett rajta, mert nem siker�lt. �gy tehetetlen�l n�ztem �ket. Ayami megv�dte Kir�t ez�rt csak �t k�nozt�k. L�tszott rajta, hogy rettenetesen szenved, de meg sem nyikkant. R�m n�zett. K�nnycseppek folytak v�gig az arc�n.

Nemsok�ra abbahagyt�k a k�nz�st. Ayami megt�rten esett a f�ldre �s a Gonosz csak nevetett.

- Mi�rt nem �l meg?- sz�lalt meg halkan Ayami.

- Ugye ezt te sem gondolod komolyan?! T�l kegyes lenn�k hozz�d! Azok ut�n, amit tett�l az egyik szolg�mmal, m�lt� b�ntet�st kell kapnod!

Ayami�k fel� fordult. Tudtam mi fog k�vetkezni….Ayami is tudta. R�m n�zett �s azt t�togta: SZERETLEK! Ekkor megt�rtem, a k�nnycseppek sorban v�gig folytak az arcomon. SZERETLEK mondtam �n is.

H�t csak ennyit jutott nek�nk. Alig m�sf�l �v. R�vid id� volt, de �letem legszebb pillanatait �ltem meg alatta. Visszaeml�keztem……a tal�lkoz�sra, az els� cs�kra…..Kira sz�let�s�re….gondolataimb�l a Gonosz z�kkentett ki.

- Mi�rt is �n �ljem meg �ket? Hiei nem akarsz sz�rakozni egy kicsit?

D�bbenten meredtem. Hogy meg�lni �ket? �n? SOHA!

Ekkora l�ncokb�l bel�m �ramlott a var�zslat �s �tvette felettem az uralmat. Megpr�b�ltam k�zdeni ellene, de kev�s sikerrel.

Egy �r�n kereszt�l semmit nem �rt el velem. Nem tudott k�nyszer�teni. De nem b�rtam tov�bb….elf�radtam. Kira r�m n�zett �s megsz�lalt: APA! K�zben a kezembe vettem a kardomat �s elindultam. Ayami r�m mosolygott….ugyan�gy, mint legel�sz�r….boldogan.

Felemeltem a kardot �s � m�g suttogva megsz�lal: Tal�lkozunk m�g….

Ez volt az utols� mondata, majd �n kereszt�l sz�rtam rajtuk a kardot.

Ayami a kez�ben tartva Kir�t holtan zuhant a f�ldre.

A Gonosz nevetve megsz�lalt:

- Most �n nem �llek meg…ennyi el�g volt neked…

Ekkor visszat�rt az �nuralmam:

- Te nem! De �n igen!

A szellemi er�m teljesen felt�mad k�r�l�ttem. Minden er�met beleadtam, felem�sztett engem, majd t�madtam.

Hamarosan semmi nem marad bel�l�k…..

Let�rdeltem a csal�dom mell� �s a karjaimba vettem �ket. �r�kon kereszt�l �ltem ott, a semmibe b�multam. Nem tudtam elhinni: Meg�ltem a csal�domat……MEG�LTEM A CSAL�DOMAT!

Ekkor valaki megfogta a v�llamat. Kurama volt az. M�sodszorra okozok neki f�jdalmat.

M�sodszor. A legjobb bar�tomnak.

Megpr�b�ltam mindent elmondani, de csak �sszevisszas�g lett bel�l. �m � meg�rtette. Let�rdelt mell� �s utolj�ra meg�lelte a l�ny�t �s az unok�j�t.

Sosem l�ttam ilyennek. Nem s�rt, de teljesen �sszet�rt benne minden. �s ennek is �n vagyok az oka. Bossz�s�got okozok mindenkinek.

A temet�sen mindenki ott volt a csapatb�l. A s�rjukon egy mondtat �s egy sz� �llt.

�m megsz�lalni se tudtunk. �k elmentek ebb�l a vil�gb�l…..m�r csak az eml�keinkben �s a sz�v�nkben �lnek tov�bb…�R�KRE……

Minden nap magam el�tt l�tom azokat a boldog eml�keket. Ayami mosoly�t �s Kira arc�t…

�k velem vannak mindig….

Tal�n azok a szavak, melyeket utolj�ra mondtak, azok adnak nekem er�t a tov�bb �l�sre.

De ezeket a szavakat semmilyen var�zslat �s er� nem tud kit�r�lni a fejemb�l.A temet�s v�g�n az es� zuhogni kezdett…..M�r mindenki elment csak �n �s Kurama voltunk m�g ott.

Lassan mi is indultunk…..egyszer m�g visszan�zet �s elolvastam a s�rra �rt szavakat:

„Tal�lkozunk m�g……Apa…..”